II. Rákóczi Ferenc Gimnázium

Határtalanul 2020_HAT-20-03-0284

Tanári élménybeszámoló

a Határtalanul Program keretében megvalósult tanulmányi kirándulásról

A Határtalanul pályázat keretében lehetőségünk nyílt 44 diákkal együtt Erdélybe utazni. Állami támogatással vettünk részt a kiránduláson, hogy a szomszédos ország magyarlakta településeit megismerjük, személyes tapasztalatokat szerezzünk az ott élők szokásairól, életviteléről, mindennapjairól. Az öt nap alatt nagy múlttal rendelkező városokat ismerhettünk meg, csodálatos panorámával rendelkező területeket látogathattunk meg.
Kirándulásunk első napján utunk a Nagykároly központjában található Károlyi-kastélyba vezetett, amely impozáns külsejével, gondozott parkjával régmúlt idők eseményeit idézte fel. A kastélyból kilépve a parki sétányon Ady Endre szobrát fedeztük fel, „akivel” a találkozást megörökítettük egy fotó formájában.
Továbbutazva Kolozsvár felé vettük az irányt. A város főterén található a gótikus stílusú Szent Mihály katolikus templom, amely mellett emelkedik Mátyás király lovasszobra. A szobor a királyt abban a helyzetben ábrázolja, amikor egy vár bástyájáról lován ülve győztes hadára tekint. A látványt a várost díszítő virágrengeteg tette még feledhetetlenebbé. Nem hagytuk ki a látogatásból Mátyás király szülőházát sem, amely szintén a központban található, és egyben Kolozsvár legrégibb emeletes háza is.
Az élményekkel teli nap végén elfoglaltuk szállásunkat Korondon. A házigazdák nagyon kedvesek voltak, s egy kellemes panzióban tölthettük el azt a pár napot. Amelyen nagyon meglepődtünk, az a helyiek barátságossága volt.
Másnap Székelyudvarhely látnivalói után Csíksomlyóra utaztunk, ahol a kegytemplomot tekintettük meg. Mindenkit lenyűgözött a barokk stílusú épület belső tere. Néhány percre mindannyian átadtuk magunkat az áhítatos csendnek, és léleképítő gondolatokkal sétáltunk el a búcsú helyszínére, a Hármashalom oltárhoz. Azt hiszem, hogy fittségünk megőrzésére is alkalmas volt a séta, mert kellemesen elfáradtunk, mire az oltárhoz értünk.
Az egyik legemlékezetesebb élményünk a felsősófalvi iskola növendékeinek előadása volt. Nagyon jól esett látni a gyerekek szívmelengető műsorát, és azt a lelkesedést, amellyel fogadtak bennünket. Elégedetten nyugtáztuk, hogy ajándékainknak is örülnek a gyerekek, és hasznát fogják venni. Az iskolát meglátva saját gyermekkorunk jutott eszünkbe, amikor még mi is kevésbé modern épületekben tanultunk. A környékünkön lévő általános iskolák udvara, belső tere jelentősen eltér attól, mint amilyet láttunk.
A kezdeti 27 ℃ fokos hőmérséklet folyamatosan csökkent, de ez sem vette el a kedvünket attól, hogy a még hidegebb parajdi sóbányába menjünk. Már az utazás sem volt szokványos. A gyerekek egy része megismerte határait, mert néhányan ekkor jöttek rá, hogy mennyire nem bírják a szűk alagutat elviselni még buszon sem. Ám a bánya látványa mindenkit megfogott, s kellemes időtöltésnek bizonyult a föld mélyén sétálgatni, hintázni, játszani. Mindenki talált magának elfoglaltságot. Nem utolsósorban annak reményében távoztunk a bányából, hogy tettünk az egészségünkért.
A Gyilkos-tóról, a Békás-szorosról nagyon sokat hallottunk, így izgalommal vártuk, milyen látványban lesz részünk. A szorosban való séta nem mindennapi élménnyel gazdagított bennünket, hiszen a monumentális sziklafalak, a csordogáló patak olyan hatást keltett az alföldi ember számára, mintha kedvenc olvasmányának vadregényes vidékén járna. A szűk, kanyargós utak pedig csak izgalmasabbá tették a vidék feltérképezését.
Szováta városa nagyon kellemes helynek tűnt. Különlegessé teszik a különböző stílusú és élénk színű házak. A Medve-tó is érdekes látnivalónak bizonyult, hiszen alakja tényleg egy kiterített medvebőrhöz hasonló. Szívesen meggyőződtünk volna vizének gyógyhatásáról és rétegeinek különböző hőmérsékletéről, de kirándulási időpontunk nem tette ezt lehetővé.
A Segesvárra történő kirándulás emlékezetes marad számunkra. Talán történelmi vonatkozása miatt volt nagyon érdekes, vagy talán amiatt, hogy nem sok várbeli látogatásról tudunk beszámolni. Néhányan képzeletben a múltba merültünk, és próbáltuk elképzelni, milyen lehetett az élet egykor a várban. Férfikollégáinkat a tornyok, a bástyák érdekelték, míg minket, nőket a kézműves termékek és a művészi igénnyel készített egyedi ruhák vonzottak. A különleges hangulatot biztosították a rózsákkal és zöld növényekkel befutott teraszos kávézók, a középkori ruhába öltözött, doboló és udvari zenét játszó fiatalemberek. A Várhegyre menet megküzdöttünk 178 lépcsővel, de a látvány mindenkit kárpótolt a nehézségért. Nem utolsósorban azt is megtudtuk, hogy nem fogunk Drakula szellemével találkozni, hiszen mindaz, ami a köztudatban terjed, csupán legenda.
Fehéregyháza határát szemlélve mindenkinek Petőfi Sándor jutott eszébe, akit itt láttak élve utoljára.
Petőfi síremléke, a Szoborpark (Székelyudvarhely) „lakói” mellett Farkaslakán megtekintettük Tamási Áron síremlékét. Azt hiszem, erdélyi kirándulásunk élményei segítenek közelebb kerülni a csavaros észjárású, népmesei ihletésű regényhősünhöz, Ábelhez, aki a hargitai havasokban fiatalon önálló életre kényszerül, ám tulajdonságainak köszönhetően remekül helytáll.
Hazautazásunk napján városnézésben volt részünk. Meglátogattuk Marosvásárhelyt, Szatmárnémetit. Próbáltunk minél több látnivalót elraktározni az emlékezetünkben, hiszen ki tudja, mikor lesz alkalmunk újra Erdélybe utazni. Az biztos, hogy a síkságokhoz szokott embert elbűvüli a hegyes-völgyes, patakokkal, forrásokkal tarkított tájak látványa. Ezt egészítik ki a régi, történelmi eseményekről árulkodó épületek. Mindannyian elmondhatjuk, hogy élményekben gazdag kirándulásban volt részünk remek segítőkkel

Határtalanul 2020_HAT-20-03-0284

Tanulói beszámoló

a Határtalanul Program keretében megvalósult tanulmányi kirándulásról

A Határtalanul program keretében öt napot töltöttünk Erdélyben. Egy szerdai reggel indultunk útnak. Vállajnál átkeltünk a határon, és már első nap elég hosszú út állt előttünk. Aznap meglátogattuk a Károlyi-kastélyt Nagykárolyban, majd volt egy rövid városnézés is Kolozsváron. Sajnos csak kívülről tudtuk a kastélyt megnézni, pedig szívesen tettünk volna egy sétát belül is. Kolozsváron megcsodáltuk a Mátyás-szobrot, ahol megetettük a galambokat. Ezután kaptunk egy kis szabadprogramot. A szabadprogramok nagyon jók voltak, csak kevés időt kaptunk, amit annyira nem tudtunk kihasználni. Azután elindultunk Torda és Balavásár irányába szintén várost nézni.
Késő délután érkeztünk meg a szállásra, lepakoltunk, és mentünk vacsorázni. Szállásunk Korondon volt, de a vendégfogadóban szinte csak reggelikor, vacsorakor és alvásidőben tartózkodtunk. A község elég békés és nyugodt volt. Vacsora után még mehettünk a faluba sétálni megszabott időre.
Másnap korán kellett kelni, hiszen hosszú utazás állt előttünk. Reggeli után megindultunk Székelyudvarhelyre. Átkeltünk a Hargitán, Csíkszeredán, Csíksomlyón megtekintettük a kegytemplomot. Itt be tudtunk menni a templomba, amely nagyon gyönyörű volt. A Hargitán a kilátás pedig csodás volt. Utána továbbutaztunk a Gyimesek-völgyébe. Azon túl a Gyimesbükkbe, az ezer éves határra, és a Rákóczi-várat tekintettük meg. Ezt követően visszautaztunk a szállásra.
A harmadik nap kicsit később indultunk hosszú útunkra a második naphoz képest. Elsőként betekintettünk Felsősófalván a testvériskolába. A diákok egy kedves előadással fogadtak bennünket, amely megható volt számunkra. Lehetőségünk adódott szétnézni az iskolában, szót váltani az itt tanuló gyerekekkel. Aztán elindultunk a parajdi sóbányába. Ott megtekintettünk egy sóból készült kápolnát. Ezután kaptunk szabadprogramot. Aztán átkeltünk a Bucsin-tetőn, amely 1200 m magason volt. Majd elindutunk Gyergyószentmiklós irányába, onnan Szárhegyre, s a szárhegyi Lázár-kastélyt, ezt a reneszánsz stílusú épületet csodáltuk meg. Ezt követően a Gyilkos-tó és a Békás-szoros volt az úticél. A Békás-szorosban tettünk egy sétát, a tónál pedig meghallgattuk a tó keletkezésének történetét. A magas sziklák nagy félelmet keltettek bennünk. Ezután elmentünk Szovátára a Medve-tóhoz, amelyet szintén körbesétáltunk. Ott különböző tavakat láthattunk még, mint például a Zöld- és Vörös-tavat. Később visszautaztunk Korondra. Következett a negyedik nap. Ez egy elég rövid nap lett. Reggeli után elindultunk Erdőszentgyörgy és Segesvár irányába városnézésre. Segesváron a segesvári óratoronynál álltunk meg először, hogy hallgassunk egy kis történelmi ismertetőt. Megtudtuk azt is, hogy Közép- és Kelet-Európa egyik legjobban megőrzött középkori városkomplexumában tartózkodunk. Ezután megnéztük Fehéregyházán Petőfi Sándor síremlékét. Ezt követően mentünk Székelykeresztúr és Székelyudvarhely területére belvárosi városnézésre és a Szoborparkba. A székelyudvarhelyi Szoborparkban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc síremlékét. Itt kaptunk szabadprogramot. Később elindultunk Farkaslakára Tamási Áron síremlékéhez. Ezután visszamentünk a szállóhelyre. Itt sok szabadidőnk volt. Az ötödik napon reggeli után hazaindultunk. Marosvásárhelyen rövid belvárosi városnézésben volt részünk, majd ezt követte Szatmárnémetiben egy rövid buszos városnézés. A csengersimai határnál keltünk át. Nagyon jó kirándulás volt annak ellenére, hogy kicsit fárasztó volt a sok utazás.

Határtalanul 2020_HAT-20-03-0286

Beszámoló

a Határtalanul Program keretében megvalósult tanulmányi kirándulásról

2022. május 18-án indultunk Vásárosnaményból. A csoportunk a Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 11. A és 11. C osztályának összesen 44 tanulójából és az őket kisérő négy tanárból állt. A határ átlépése után először Nagykárolyban álltunk meg, ahol körbe sétáltuk a Károlyi kastélyt és megtekintettük az Ady emlékművet. Érmindszenten az Ady Endre Emlékmúzeumot kerestük fel, ami érdekes betekintés volt az író gyerekkorába, majd Zilahon nézhettük meg azt a gimnáziumot, ahová Ady járt. Utunk ezután Kolozsvárra vezetett, ahol Mátyás királlyal kapcsolatos történelmi helyeken jártunk, a belvárosban egy városnéző sétát tettünk. Este értünk a Torockói szállásra, ahol négy kisebb csoportra bontva töltöttük az éjszakát.

Második nap először a Tordai hasadékot tekintettük meg. Marosvásárhelyen városnézés következett, először a Kultúrpalota szecessziós épületét csodálhattuk meg, majd elsétáltunk a Rózsák terére és a Bolyai-szoborcsoporthoz. Szovátán a Medve-tó körül tettünk egy frissítő sétát, miközben megismerkedtünk a tó keletkezési körülményeivel, jellegzetességeivel. Estére megérkeztünk a korondi szállásra, a Bernadett panzióba, ahol összesen három éjszakát töltött a csoportunk.

Harmadik nap először a felsősófalvai iskolát kerestük fel, ahol nagyon emlékezetes tájékoztatót kaptunk a helyi tanító úrtól, aztán átadtuk a gyerekeknek szerény ajándékunkat. A parajdi sóbánya hatalmas méreteivel, csillogó sótömbjeivel lenyűgözte a csoport tagjait. Ezután hosszabb utazás következett a Bucsin- és Pongrác-tetőn át a Gyilkos-tóig, ahol megismerhettük a tó keletkezésének történetét. Ezt követően a Békás-szorosban tettünk egy sétát, megcsodálva a gyorsan rohanó hegyi patakot és az égbe törő sziklafalakat. A hosszú kirándulás után fáradtan, de páratlan élményekkel gazdagodva tértünk vissza a szállásra, ahol már várt minket az ízletes vacsora.

Negyedik nap Székelyudvarhely belvárosában tettünk sétát, a történelmi emlékpark szobrait tekintettük meg először, majd megcsodáltuk a városháza dísztermét. Homoródfürdőn megkóstolhattuk a borvizet, majd átkeltünk a Hargitán. Megcsodáltuk a csíksomlyói kegytemplomot, megismertük a búcsú hagyományát és jelentőségét, aztán a hagyományos búcsú útvonalát követve gyalogtúrát tettünk a Kissomlyó-hegy csúcsára. A szállásunk felé tartó úton székelykapukban gyönyörködhettünk. Utolsó állomásunk Farkaslaka volt, ahol Tamási Áron síremlékénél róttuk le tiszteletünket.

Az ötödik, utolsó napon, 2022. május 22-én, Fehéregyházán Petőfi Sándor emlékművénél helyeztünk el koszorút. Segesváron a történelmi belvárosban tettünk sétát, ismerkedtünk a nevezetességekkel. Segesvár volt utazásunk legtávolabbi pontja, ahonnét kisebb pihenőkkel megszakított folyamatos utazás keretében tértünk haza Vásárosnaményba.

A kirándulás nagyon hasznos volt a gyerekek tudásának bővítése, elmélyítése szempontjából. Elsősorban a történelemből és földrajzból tanultakat elevenítettük fel és egészítettük ki, de irodalmi ismereteik is mélyültek az utazás során. Legalább ilyen jelentőségű volt számukra az, hogy – ha csak rövid időre is – részeseivé váltak az erdélyi, székelyföldi magyarok mindennapi életének, személyes kötődés alakulhatott ki. Az osztályközösségek fejlődése a harmadik nagy eredménye a kirándulásnak, hiszen gimnáziumi éveik alatt először volt alkalmuk közös, több napos programon részt venni.

A kirándulás a diákok és tanárok számára egyaránt maradandó élményt jelentett.

Készítette:

- Kósáné Ráski Zsuzsanna a 11. C osztályfőnöke

- Simon Marianna a 11. A osztályfőnöke

- Nagyné László Eszter kísérő tanár

- Majoros Béla kísérő tanár

Határtalanul 2020_HAT-20-03-0286

Tanulói beszámoló

a Határtalanul Program keretében megvalósult tanulmányi kirándulásról

Bár a Határtalanul Program pályázatán még 2020-ban nyertünk, a Covid járvány miatt többször is el kellett halasztani a kirándulásunkat, így 2022 májusában végre sikerült eljutnunk Erdélybe a program keretei között. Tartalmas és felejthetetlen 5 napot tölthettünk együtt a Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 11. A és 11. C osztályainak tanulóiként.

A Határtalanul Program célja az, hogy a magyar iskolás gyermekek állami támogatással megnézhessék az egykori történelmi Magyarország területeit, és megismerkedjenek az ott élő kisebbség mindennapjaival.

2022. 05. 18-án indultunk Vásárosnaményból, 44 tanuló, 4 kísérőtanár, egy idegenvezető és természetesen a buszsofőr. Izgatottak voltunk, amikor átléptük a vállaji határátkelőt, és közelítettünk Nagykárolyhoz. Meglátogattuk a Károlyi-kastélyt, ahol az idegenvezetőnk ismertette a kúria történetét, majd a csodálatos parkját is megnéztük. Ezután Érmindszentre indultunk az Ady Endre emlékmúzeumba, majd Zilahon azt a gimnáziumot néztük meg, ahová Ady járt. Napunk utolsó kötött programja Kolozsváron ért véget, ahol egy hosszabb városnézést tettünk. Számunkra a legszebb látnivaló a Mátyás-szobor volt. Természetesen kaptunk egy kis szabadidőt is, mielőtt elindultunk Torockóra, az első napi szállásunkra. Bár az út kimerítő volt, a látvány mindenért kárpótolt. Vacsora után a szállásról nyíló panorámában gyönyörködtünk, majd felkészültünk a másnapra.

A második napon először a Tordai hasadékot néztük meg. Következő célpontunk Marosvásárhely volt, ahol megtekintettük a szecessziós stílusban épült Kultúrpalotát, a Tükör-teremmel, a Rózsák terét és a Bolyai szoborcsoportot majd sétáltunk a városban. Napunk utolsó állomása az új szállásunk előtt Szovátán volt, ahol a Medve- tó körül tettünk sétát. Az egész napi fáradalmak után jól esett nézni a csendes tavat. Este a szállásunk már Korondon volt, ahol a további három éjszakát töltöttük. Vacsora után az osztálytársaimmal rengeteget beszélgettünk, és fociztunk a korondi gyermekekkel.

A harmadik napi reggelünk Felsősófalván kezdődött egy testvériskola programmal. A helyi tanító úrtól megtudtuk, hogy a magyar lakosság száma a faluban egyre csökken, és azt is, hogy az ottani iskola mennyire elmaradott a magyar iskolákhoz képest. Búcsúzóul átadtuk szerény ajándékainkat a helyi kisgyerekeknek. Utunk ezután a parajdi sóbányához vezetett. Kaptunk egy óra szabadidőt ezen a gyönyörű helyen, és mindenki érezhette az ott töltött idő jótékony hatását a szervezetére. Délután meglátogattuk a Gyilkos-tavat, és a Békás-szorost, ahol egy sétát is tettünk. Az égbe törő sziklafalak látványa káprázatos volt. Itt beszélgettünk egy idősebb hölggyel is, aki elmesélte az itteni magyar lakosság történetét, és személyes tapasztalatait.

A negyedik nap reggelén Székelyudvarhelyen tettünk egy rövidebb belvárosi sétát, majd Homoródfürdőn alkalmunk akadt a híres, vas tartalmú ásványvizet megkóstolni. Őszintén szólva a társaság nagyobb részének nem ízlett, de örültünk, hogy ihattunk. Ezután átkeltünk a Hargitán és megérkeztünk Csíksomlyóra. Itt először megcsodálhattuk a kegytemplomot, majd a hagyományos búcsú útvonalát követve felgyalogoltunk a Kissomlyó-hegy csúcsára, amely hatalmas élmény volt! Érezni lehetett a szent hely csodálatos hatását! A szálláshely felé tartva gyönyörű székelykapukat láthattunk. Utolsó programunk Farkaslakán volt, Tamási Áron síremlékénél. Ezután rövid „vásározást” tartottunk, ajándékokat, emlékeket vásároltunk.

Utolsó napunk Fehéregyházán, a Petőfi Sándor emlékművénél kezdődött. Tiszteletünket koszorúzással fejeztük ki. Erdélyi kirándulásunk utolsó állomása Segesvár volt, ahol a belvárosban tettünk egy kis sétát, amely a híres diáklépcsőnél ért véget. Ezután kisebb pihenőkkel folytattuk utunkat Magyarország felé.

Ez a kirándulás rengeteg új élményt nyújtott számunkra. Olyan helyeket láttunk, amelyek itt Magyarországon nem találhatóak meg. Láttuk, hogy a székelyek mennyire ragaszkodnak a gyökereikhez. A helyek, az átélt élmények, az ételek, a tájszólás mind-mind olyan érzést ébresztettek bennünk, hogy az ott élő kisebbségnek segítenünk kell, hogy megtarthassák magyarságukat.

Nagyon szépen köszönjük a Határtalanul Programnak, hogy részt vehettünk ezen az öt napos tartalmas és élményekben gazdag kiránduláson!

Készítette:

Kiss Gréta 11. C és Danku Tamara Réka 11. A osztályos tanulók