Határtalanul 2021_HAT-KP-2-2021/1-000262

Beszámoló 
a Határtalanul program keretében megvalósult tanulmányi kirándulásról
.

Az első nap miután átléptük a határt a vállaji határátkelőnél Nagykárolyban megtekintettük a Károlyi kastélyt, sajnos csak kívülről. Azt követően Érmindszenten az Ady Endre Emlékmúzeumot kerestük fel, ami érdekes betekintés volt az író gyerekkorába, majd Zilahon nézhettük meg azt a gimnáziumot, ahová Ady járt. Utunk ezután Kolozsvárra vezetett, ahol Mátyás királlyal kapcsolatos történelmi helyeken jártunk, majd a belvárosban egy városnéző sétát tettünk. Estére Torockóra érkeztünk meg és itt töltöttük az első éjszakát.
Második nap a Tordai hasadékban tettünk egy kellemes gyalogtúrát, sok hasznos ismerettel gyarapodva a hely élővilágával és földrajzával kapcsolatban. Marosvásárhelyen belvárosi városnézés következett, először a Kultúrpalota szecessziós épületét csodálhattuk meg, majd elsétáltunk a Rózsák terére. A Bolyai-szoborcsoportnál matematika szakos kollégánk tartott kiselőadást a Bolyaiak  elméleteinek  a modern űrkutatásra tett hatásáról. Szovátán a Medve-tó körül tettünk egy frissítő sétát, de előtte biológia szakos kollégánk ismertette a tó különleges tulajdonságait, amelynek révén egyedülálló jelenség Európában. Estére megérkeztünk a korondi szállásokra.
Harmadik nap egésznapos kirándulás várt ránk, a felsősófalvai iskolába látogattunk el először, majd a parajdi sóbánya volt az úticél.  A bánya hatalmas méreteivel, csillogó sószikláival lenyűgözte a csoport tagjait. Ezután hosszabb utazás következett a Gyilkos-tóig, ahol megismerhettük a tó keletkezésének történetét. Ezt követően a Békás-szorosban tettünk egy sétát, megcsodálva a gyorsan rohanó hegyi patakot és az égbe törő csillámló sziklafalakat. A hosszú kirándulás után fáradtan, de páratlan élményekkel gazdagodva tértünk vissza a szállásra, ahol már várt minket az ízletes vacsora.
Negyedik nap Székelyudvarhely belvárosában tettünk sétát, a történelmi emlékpark szobrait tekintettük meg először, méltatva történelmi személyek hazánk sorsában betöltött szerepét.  Megcsodáltuk a városháza dísztermét és a domb tetején emelkedő római katolikus líceumot. Homoródfürdőn megkóstolhattuk a borvizet, majd átkeltünk a Hargitán. Megcsodáltuk a csíksomlyói kegytemplomot, megismertük a búcsú hagyományát és jelentőségét. Csíkszereda belvárosát tekintettük meg, majd visszafelé székelykapukban gyönyörködhettünk. Utolsó állomásunk Farkaslaka volt, ahol Tamási Áron síremlékét koszorúztuk meg vitéz Sápi Tibor közreműködésével.
Ötödik nap a hazafelé vezető úton Koltón álltunk meg, ahol Petőfi Sándor és Szendrei Júlia a mézesheteket töltötte. Elszavaltuk a Szeptember végén című verset, így tisztelegve a nagy költő előtt. Fáradtan, de sok élménnyel és ismerettel gazdagodva tértünk haza.

Készítette: Vezse Róbertné Tóth Gabriella, Lengyel Lívia kísérőtanárok

---

Határtalanul 2021_HAT-KP-2-2021/1-000184

 

                         

Erdély egy gyönyörű hely, ahová minden ember szívesen elmenne egyszer. A Határtalanul 2021 pályázat keretein belül a 9.B és a 10.B osztályok diákjaival együtt valósult meg a kirándulás, így 48 tanuló, öt kísérőtanár, valamint az idegenvezető vett részt rajta.

A diákokkal együtt kíváncsian és izgatottan vártuk a programot. A kirándulással kapcsolatosan a résztvevő diákok előzetes tájékoztatást kaptak a helyszínekről, a tervezett programokról, a kapcsolódó történelmi, földrajzi és kulturális tudnivalókról, valamint a határon túli magyarság történetéről és jelenéről.
Első nap a kora reggeli gyülekező után elindultunk a vállaji határátkelőn keresztül Székelyföldre. Átkelés után első állomásunk Nagykároly volt, ahol kívülről megtekintettük a Károlyi-kastélyt és érdekes előadásokat hallgatva a kastély történetéről körbe sétáltuk a kastély parkját. Ezután átkeltünk Zilahon, majd egy rövid pihenő után Kolozsvárra indultunk. Itt egy rövid városnézés során megtekintettük Hunyadi Mátyás szülőházát, majd a főtéren a gótikus stílusú Szent Mihály katolikus templomot, és történelmi megemlékezés után megkoszorúztuk a Mátyás király lovasszobrot. Ezután utunk a szálláshelyünkre, Korondra vezetett. Közben megtekintettük távolról a tordai hasadékot. A szállásunk a korondi Enikő panzióban volt, ahol nagyon kedvesen, finom vacsorával fogadtak bennünket.

Második nap reggeli után Székelyudvarhelyre indultunk, átkeltünk a Hargitán. Gyimesbükön megnéztük az ezeréves határt, az őrházban lévő kiállítás segítségével felidéztük a gyerekkorunk és a régi idők közlekedési emlékeit. A Rákóczi vár romjaihoz felmászva gyönyörködhettünk a táj szépségeiben, a nem mindennapi kilátásban. Innen utunk Csíkszeredára és Csíksomlyóra vezetett. A Kegytemplom látogatása előtt kicsit várakoznunk kellett, mivel egy iskola évzáró ünnepségét tartották. Ez a várakozás is új élményekkel gazdagított mindannyiunkat, mert népviseletbe öltözött diákok búcsú ünnepségébe nyerhettünk betekintést. A Kegytemplom látogatása mindenkit lenyűgözött, mindenki lelkében mély nyomot hagyott. Pünkösd után néhány nappal mi is szerettünk volna felmenni a csíksomlyói dombra, de medveriasztás miatt ezt nem teljesíthettük. Ezután a csodálatos kilátásban gyönyörködve utaztunk vissza Korondra, ahol még estére a gyerekekkel tettünk egy rövid sétát a faluban, a kirakodó vásárban.

Harmadik nap reggeli után Parajdra utaztunk, ahol busszal jutottunk le a sóbányába. Bár tanulóink közül néhányan már voltak Erdélyben, mégis mindenkinek meghatározó élmény volt a bánya látogatása. A csillogó sósziklák, a magas sófalak, a föld alatti nagy tér, a jó levegő, a szórakozás lehetősége a földfelszín alatt- mindenkit lenyűgözött.
Ezután átkelve a Bucsin tetőn a Békás-szoros felé indultunk. A szorosban való séta az óriási sziklafalak között, a rohanó patak mellett, a keskeny út mentén mindenkit magával ragadott. A látnivalókban gazdag séta után a Gyilkos-tóhoz utaztunk. A tó keletkezésének történetét az idegenvezetőnktől hallgathattuk meg, ezután pedig mindenki szabadon sétálva fedezte fel a táj szépségét. A szállás felé utazva megálltunk Felsősófalván, ahol az általános iskola igazgatója ízes székely beszédével mutatta be nekünk az iskolát és az ott folyó munkát. majd mi is bemutattuk iskolánkat és átadtuk szerény ajándékunkat.
Negyedik nap  reggeli után Szovátára indultunk, ahol az érdekes tájékoztató után sétáltunk  a különleges adottságokkal rendelkező  Medve tó körül. Szívesen élveztük volna a gyógyvíz hatásait, de utunkat tovább kellett folytatnunk Segesvár és Székelyudvarhely felé. Székelyudvarhelyen a belvárosi sétánk során megtekintettük a szoborparkot, ahol felidéztük az ide kapcsolódó történelmi eseményeket. Innen utunk Farkaslakán keresztül vezetett, ahol felkerestük Tamási Áron síremlékét. Korondra visszaérkezve ismét sétáltunk a faluban, próbáltunk még minél több élményt, helyi látnivalót, illatot, ízes beszédet magunkba szippantani haza indulás előtt.

Az utolsó nap reggeli után elköszöntünk szállásadónktól, aki kedvességével, vendégszeretetével, finom ételekkel igyekezett számunkra még emlékezetesebbé tenni a kirándulást. A nagy távolság miatt az utolsó napon már csak buszos városnézés fért a programba.

Igaz, hogy Románia kis részét láthattuk, de az élmény feledhetetlen volt számunkra és alig várjuk, hogy egyszer ennél is többet láthassunk. Köszönjük, hogy eljuthattunk ezekre a tájakra. Juhász Béla idegenvezető közreműködésével színvonalas élményekkel gazdagodhattunk, neki köszönhetően sok érdekes információt tudhattunk meg erről a vidékről. Tudatosult bennünk, hogy az összetartozás érzését a földrajzi határok nem választhatják el. A diákok felejthetetlen napokat tudhatnak maguk mögött a programnak köszönhetően, olyan élményekkel és emlékekkel tértek haza, melyek személyes és közösségi életükben egyaránt meghatározóak lettek.

Köszönjük a lehetőséget, hogy ennek a csodás programnak részeseivé válhattunk.

.

A Határtalanul program keretében lehetőségünk adódott arra, hogy öt napot töltsünk el egy szomszédos ország szívében, Erdélyben. A kiránduláson részt véve megismertünk több magyarlakta települést, és személyes tapasztalatokat kaptunk az ott élők szokásairól, hagyományairól. Egy szerdai reggel szálltunk buszra, majd indultunk neki a nagy útnak egy idegenvezetővel, néhány tanárral, és egy nálunk egy évvel idősebb osztállyal.

Vállajnál keltünk át a határon, majd a nem sokkal későbbi első megállónk Nagykároly volt. A járműről leszállva gyönyörű kilátás tárult elénk, amint megpillantottuk a hatalmas kastélyt. Az idegenvezetőnk segítségével, körüljártuk az épületet, miközben új ismeretekkel gazdagodtunk. A kastélyt elhagyva ismét útnak indultunk a buszunkkal. A következő állomás Kolozsváron, Románia „második fővárosában” volt. A város elképesztő szépségét meglepett arcokkal fogadtuk, majd a programtervet követve személyesen csodálhattuk meg Mátyás király lovasszobrát a város főterén, ahol koszorúzás is történt. A szobrot mindenfelől bazárok, különböző áruházak és kávézók vették körül, ahol egy órás szabad programot kaptunk a város megismerésére, majd folytattuk kirándulásunkat a szállás felé. Az öt napunk négy éjszakáját Korondon, osztályonként külön panziókban töltöttük el. Késő délután érkeztünk meg a helyszínre, majd elfoglalva a szobáinkat finom vacsora várt minket, melynek elfogyasztása után elalvás előtt még tettünk egy kiadós sétát a faluban.

A második napon Székelyudvarhely látványosságai után Csíkszereda lett volna a következő megálló, ám útunk során több ember kapott világító jelzést a telefonjára. A kapott üzenetekben ugyanaz a szöveg szerepelt, mely azt tartalmazta, hogy hagyjuk el a helyszínt minél előbb, mert medve jelenlétét jelezték a helyiek. A figyelmeztetést gondosan elolvasva ezt a programot ki kellett hagynunk a napunkból, ezért Csíksomlyó felé indultunk el. Itt a kegytemplomot tekinthettünk meg. Az épületbe belépve mindenkit magával ragadott a barokk stílus, és egy kis időre átadhattuk magunkat a teljes csendnek és nyugalomnak. A templomban a Mária-szobor lábát megérintve mondtunk el mindannyian egy kívánságot, majd kilépve folytattuk túránkat egy helyi iskola felé. Az intézmény igazgatója kedvesen fogadott, beszédének elmondása után pedig lehetőséget kaptunk tőle egy, az iskolában lévő terem megtekintésére. Mindenkit meglepett, hogy a magyar iskolákkal ellentétben néhány diák jár egy osztályba, és a megszokott dupla padok helyett egyszemélyes padokban ültek. A hely megtekintése után átadtunk az intézményvezetőnek és a gyerekeknek egy apró szívmelengető ajándékot, és búcsúztunk a különleges hangulatú helytől. Fárasztó napunk során ez volt az utolsó megállónk, mellyel lezárult a második nap is. Itt vettük észre, hogy az időnk nagyon gyorsan telik, és tudtuk, ha hazaérkezünk, mindenkinek hiányérzet fogja betölteni a szívét.

A pénteki nap kezdetén egy rövid út után kirándulásunk egyik legélvezetesebb helyszínére érkeztünk, mely a parajdi sóbánya volt. A bányában körülnézve egy tágas, sóval borított környezettel találtuk szembe magunkat, mely csodálatos panorámaként tárult elénk. Itt egy 1 órás szabad programot kaptunk, mely során mindenki elfoglalta magát vásárlással, hintázással vagy éppen a játékrészlegen lévő digitális szórakoztató eszközökkel. Ezen a napon a föld alatti helyszínünket a Békás-szoros követte, ahol véleményünk szerint az itt töltött öt napunk legszebb és legemlékezetesebb sétáját tehettük meg. A szorosban gyalogolva két irányból óriási sziklák vették körül az arra járókat, a kilátás pedig eszméletlenül gyönyörű volt. Mindenkit magával ragadott a látvány, ahogy libasorban, szorosan egymás mögött gyalogolva mentünk lejjebb és lejjebb a „kövek” között. Felejthetetlen élményünk után napunkat végül a Gyilkos-tó meglátogatása koronázta meg, melyről megszámlálhatatlan információt szereztünk az idegenvezetőnk által.

A következő, de nem utolsó napon már kellően elfáradva, de továbbra is kíváncsian és az új dolgok megismerésének vágyától hajtva tettünk egy sétát  Szovátán a Medve-tó körül. A túra közben megtudtuk, hogy madártávlatból ránézve a tóra egy medve alakjához hasonló formát figyelhetünk meg: innen kapta a nevét. A tavak körülnézése után Segesvárra indultunk, ahol a Petőfi-szobor megnézése után Farkaslakára érkeztünk. A kis területen megnézhettünk egy temetőt, ahol Tamási Áron síremléke található. A sírhelyet rengeteg koszorú és szebbnél szebb virágok vették körül.

Az utolsó napunkat kissé bánatosan, mégis a szerzett emlékektől boldogan kezdtük meg. Nagyon hosszú buszút várt ránk hazafelé, azonban mi négy együtt töltött nap után ezt egyáltalán nem bántuk. Utazásunk során saját szemünkkel láthattuk a Tordai-hasadékot a busz nagy ablakain át, majd Csengersimánál átkelve a határon, a délutáni órákban hazaérkeztünk.

Összességében a kirándulásunk rendkívül jól és programdúsan telt. A programjaink szórakoztatóak és érdekesek voltak. A túra során az osztályunknak lehetősége adódott az élmények megszerzése mellett arra is, hogy jobban megismerjük azokat az embereket, akikkel nap mint nap együtt ülünk az osztálytermekben. Számunkra egy örök, maradandó emlékként fog megmaradni ez a kissé fárasztó, ám roppant lebilincselő és nem mindennapi osztálykirándulás.

 Készítette: Baráth Patrícia és Sánta Márk Patrik 9. B